További gondolatok a vakcináról egy hozzászólás kapcsán. Hitek és tévhitek.

2020.12.29

Vannak olyan faktorok (Oct4, Sox2, Klf4, c-Myc), amelyeket bizonyos érett testi sejtekhez adagolva (bőrsejt, zsírsejt, stb.) képesek az ún. "őssejt" állapotba "visszavinni" azokat. Így a megfelelő körülmények között ezekből az "őssejtekből" a saját szervezet teljes genetikai információjával megegyező egyéb sejtekké (szervekké) "alakíthatóak". Az így transzformált sejteket indukált pluripotens őssejtnek hívjuk (induced pluripotent stem cells - iPSCs). Ezáltal a saját szövetekkel, szervekkel lehet pótolni az elveszett, megsérült, megsemmisült, nem működő szöveteket, szerveket. Lehetőség nyílna így például bizonyos cukorbetegekben a hasnyálmirigy kiesett inzulin termelését pótolni, elpusztult idegsejteket helyreállítani... Az iPSCs nagy előnye, hogy a - rendkívül ígéretes - őssejt terápiák kutatásához, fejlesztéséhez nem szükséges embrionális őssejtek felhasználása.

Abban minden kutató egyetért, hogy az őssejtek felhasználása (iPCs) óriási perspektívát nyit majd számtalan - ma még gyógyíthatatlan - betegség kezelésében. A világ számos országában gőzerővel folynak ilyen kutatások, ugyanakkor a klinikai alkalmazása még meglehetősen gyerekcipőben jár. Abban is egyetért a világ - épeszűen gondolkodó - kutatói közössége, hogy ezeket az eljárásokat, csak nagyon körültekintően, a technikai és etikai kérdések lehetőleg legteljesebb körű tisztázását követően szabad klinikai célokra használni.

Az iPSCs előállítása a fentnevezett faktorok (fehérjék) érett sejtekhez adásával valósul meg (valljuk meg őszintén sokszor kis hatékonysággal). Erőteljesek a törekvések, hogy új utakon hatékonyabb eljárások kerüljenek kifejlesztésére. Ennek egyik módja a mRNS alapú genetikai "újra-programozás". Ennek során nem az indukciós faktort (fehérjét), hanem annak "információját" (mRNS) adják az érett sejtekhez. Ezen "információ" alapján a sejtekben megtermelődik az "újra-programozó" fehérje, ami őssejt állapotba viszi a testi sejteket.

Ezenkívül számtalan RNS alapú terápiás kutatás zajlik az ún. "nem integrálódó újra-programozás" (non-integrating reprogramming) terén. Már gyógyszerként elérhető több, ún. siRNS-t ("kis, interferáló" RNS) használó géncsillapító készítmény, amely korábban nem gyógyítható betegségek oki terápiáját teszi lehetővé (pl. Onpattro - amyloidosishoz kapcsolódó polyneuropathia, Givlaari - porphyria egy típusa).

Igen ám, de ennek semmi köze az mRNS alapú COVID vakcinához, hiszen abban a SARS CoV2 vírus S fehérjéjének mRNS-e ("információja") van és ez nem okozza a meglévő genetikai információ megváltozását, nem lesz tőle három fülem. Csak S fehérje termelődik, amit az immunrendszer megismer és megtanul védekezni. Az mRNS nem DNS! Nem épül be a génállományba!

Másik gyakran elhangzó kérdés, hogy mit keres a luciferáz a vakcinában. A vakcinában semmit. A luciferáz - luciferrin rendszer egy enzim - szubsztrát komplex. A biológiai mintákban (pl. vér) sok minden olyan kis mennyiségben van jelen (pl. SARS CoV2 antitest), hogy nem lehet "mérleggel" megmérni. Ugyanakkor sok esetben (pl. a fertőzés lefolyásának követése - szerológiai reakció) szükségesek ezek a mérések. Különböző fehérjekémiai eljárásokkal lehet a vírus ellenanyag pontos mennyiségét megadni. Ezekben az eljárásokban a fény- és színjelenségeknek nagy szerepe van. Anélkül, hogy a részletekbe mennénk, mesterségesen elő lehet állítani olyan módosított vírus részecskéket, amelyek a diagnosztikai rendszerben (tehát nem az emberbe oltják, hanem a kémcsőben van!) egy ún. luciferáz enzimet is képesek termelni. A luciferáz enzim bontja az ún. luciferin molekulát, aminek látható színkibocsátás lesz a végeredménye (pl. a szentjánosbogár ezt használja.) A luciferázt termelő vírusok és a beteg vérmintájában - esetlegesen - jelenlévő antitestek kapcsolatba lépnek egymással a kémcsőben (!) - neutralizálják egymást - és a luciferrin szubsztrát hozzáadását követően fényjelenség detektálható. A keletkező fény intenzitása arányos a jelen lévő ellenanyagok mennyiségével. (A laboratóriumokban egyébként évtizedek óta rutinszerűen használatos eljárásokhoz hasonló ez a diagnosztikai módszer.) A luciferáz gén tehát nem az emberbe kerül (nem jelölnek meg senkit!), hanem a vakcina hatékonyságának in vitro (szervezeten kívüli) tesztelésére szolgál a laboratóriumban. (Teológusként pedig jelzem, hogy a Bibliában leírt 'Lucifer' magyarul "fényhozót" jelent - ami sajnos később a súlyos bukásában vált az emberiség számára tragikussá -, a koronavírus vakcinához így a luciferáz enzimet használó diagnosztikai rendszernek semmi köze, pusztán a latin 'fény' - 'lucis' kifejezésből ered).

Ugyanakkor, immár szintén inkább teológusként - a Covid vakcinától messze elvonatkoztatva, de - egyre inkább időszerűnek vélem a természeti világunk átalakításának, átalakulásának kérdésével foglalkozni. Ahogyan a vakcina kapcsán is látjuk, számtalan összeesküvés elmélet született, melyeknek a messze túlnyomó többsége badarság.

Nem mehetünk el ugyanakkor olyan kérdések mellett, mint a mesterséges intelligencia, innovatív medicina, az élet és halál mezsgyéjének összemosódás, transzhumanizmus, hiszen ezek már most is létező és egyre nagyobb teret hódító lehetőségek és kihívások. A technikai, medicinális kérdéseken túl egyre lényegesebbé válnak a társadalmi, szociológia és mentális aspektusok. Jelen világunk ún. big data ("adatrobbanás") korszakában egyre inkább felértékelődik a data mining ("adatbányászat") jelentősége, mely többek között megalapozza az egyre újabb módszerek kifejlődését például az orvoslásban is. Látjuk, hogy az emberiség gondolkodása, viselkedése, szociális interakciói alapjaiban átrendeződnek. 

A transzhumanizmus a fejekben már megkezdődött! Résen kell lennünk! Minden kérdésben szilárd etikai (NB. világnézeti) meggyőződéssel kell bírni, hogy az előttünk álló szép jövőt értelmes ember módjára tudjuk kihasználni.

Dr. Fodor Bertalan, mikrobiológus, immunológus
klinikai biokémikus, teológus, egyetemi tanár