Pszichológiai tanácsok 2.

2. rész

Mit javasolhatunk azoknak az alapvetően mentálisan egészséges embereknek, akik nagyon szoronganak, vagy kitör rajtuk a pánik-érzés a koronavírus és annak következményei miatt?

Szorongás akkor keletkezik bennünk, amikor veszélyt érzékelünk, de a veszély megfoghatatlan, avagy nehéz "fogást találni rajta". Ugyanis, ha nem tudjuk pontosan, hogy mivel is állunk szemben, akkor aligha tudunk védekezni ellene, hiába vannak sok esetre "előhúzható", korábban kidolgozott megküzdő vagy védekező stratégiáink. Ilyenkor a szervezetünk egészen addig küldi szorongás formájában a vészjeleket, amíg úgy érezzük, hogy az "ellenség" teljesen ismeretlen, és ismeretek hiányában nem tudjuk, hogy milyen eszközöket lehetne bevetni a negatív helyzet elhárítására. Szorongás léphet fel akkor is, ha olyannak ismerjük magunkat, aki többnyire eleve eszköztelen, ha nehéz élethelyzetbe kerül.

A szorongásunk veszély-, védtelenség- és kiszolgáltatottság - vagy akár pánik - érzéssel társulhat. Mindezek természetesek a mentálisan teljesen egészséges embereknél is, ám csak addig, amíg ezek az érzések nem hatalmasodnak el rajtunk túlságosan.

Azt kell tehát megelőznünk, hogy a szorongás vagy pánik-érzés túlságosan eluralkodjon rajtunk.
A pánik érzésnek az a formája, amit már pánikbetegségnek nevezünk, rohamokban ránk törő szorongás, ami sajátos fizikai és pszichés kísérőjelenségekkel társul: pl. légszomj, kapkodó légzés, szapora szívverés, mellkasi fájdalom, remegés, zsibbadás, halálfélelem stb. Elképzelhető, hogy azoknál az embereknél, akik átéltek már máskor is pánikrohamot, a vírusfertőzés miatti szorongás is kivált ilyen tüneteket. Ha már korábban is voltak pánikélményeik, remélhetően már voltak vele szakembernél (orvosnál, pszichiáternél, pszichológusnál), és kaptak tanácsokat vagy akár gyógyszert a pánikroham oldására. Ha ilyen tüneteket észlel valaki, akkor telefonon keresse meg a fenti szakemberek valamelyikét.

A pánik-jelenség (ami szerencsére nem betegség) megjelenhet szorongással járó pánikérzésként is, ami ugyancsak a veszély-érzetre és a tehetetlenség érzésre adott reakciója a szervezetnek. Erre az a jellemző, hogy az illető azonnal cselekedni akar, tenni valamit a baj elkerülése érdekében, de nem kellően átgondoltan, hanem a "többséget" követve. Ilyen jelenség például, amikor az emberek megrohamozzák az üzleteket és szinte mindent fölvásárolnak, amiről azt gondolják, hogy hasznos, ha ezekből óriási tartalékaik lesznek otthon.

Meg kell jegyezni, hogy az effajta pánik-rekaciók megjelenését el lehetne kerülni, ha egyértelműek lennének a központi vészhelyzeti rendelkezések, és meggyőző lenne az erre vonatkozó központi állami tájékoztatás. Ha az emberek bízhatnának abban, hogy államilag támogatni és garantálni fogják az élelmiszer-, gyógyszer- és egyéb létfontosságú termékekből a folyamatos ellátást, és hogy ezekhez mindenki hozzájut. Ebben akkor lehetne bízni, ha a pontosan kidolgozott, konkrét akcióterveket is megismerhetnék az emberek.

Honnan vesszük észre, hogy a szorongásunk, pánik-érzésünk már túlmegy a természetes, átmeneti vészjelzés-reakción?

Abból, hogy már teljesen a koronavírus tölti ki a gondolatainkat, annyira csak ezzel foglalkozunk, hogy már akadályoz a napi teendőink ellátásában, sőt, a kapcsolatainkat is megzavarja. Vagy annyira erősek a testi tüneteink, hogy azok már szakemberért kiáltanak.

Ezt lehet, hogy nem mi magunk vesszük észre, hanem a környezetünknek tűnik fel. Ha valakinél ilyet érzékelünk, akkor figyelmeztessük, és segítsünk a gondolatait és érzéseit közösen mérlegelni, és ha szükséges, szakember segítségét kérni.

Összeállította: Simon Nóra, mesteroktató, ME, Egészségügyi Kar