"Nem a félelem lelkét kaptuk"

A változások sok esetben szorongással járnak, félelmet generálnak. Különösen igaz ez, ha valami ismeretlennel, kiszámíthatatlannal állunk szemben. Ilyenkor úgy érezzük, hogy kiesett a kezünkből az irányítás, a sors szeszélyén hányódunk egy ismeretlen világ felé. Napjainkban mindez sokszor beigazolódni látszik. Mi lesz a munkahelyünkkel, mi lesz a családunkkal, mi lesz a szeretteinkkel, mi lesz az egészségünkkel, mi lesz az életünkkel? Mind, mind jogos kérdés és a bizonytalanság egyre növekvő stresszhelyzetet von körénk.

A stressz-elmélet világhírű megfogalmazója a magyar származású Selye János volt. Elmélete szerint a stresszreakció tulajdonképpen egy válasz a szervezetet érő ingerekre. Egy kellemetlen vagy veszélyes inger közeledtére felgyorsul a szívműködés és a légzés, emelkedik a vérnyomás, a kiválasztási funkciók beszűkülnek. Összességében egy "menekülési" vészreakció indul be. Ez a reakciósorozat lehetőséget teremt a szervezet számára a harcra a közeledő veszéllyel (megküzdés), vagy a menekülésre ('fight or flight'). A hosszantartó káros stressz (distressz) azonban a szervezetet felőrli, tönkreteszi, különböző szervi és mentális bajokat képes okozni. Kevesebbet beszélünk talán arról, hogy a stressznek lehet kedvező hatása is (eustressz), ami hozzájárul teljesítőképességünk javulásához és az adott szituációból az ember megerősödve jön ki.

"A félelem gyötrelemmel jár" írja a Biblia. Sokan talán így gyötrődve élik most is mindennapjaikat. Nem kell azonban ennek így maradnia. Emeld fel a tekintetedet a mai napon! Nézz túl a mának a gyötrelmein! Lesz holnap. Lesz új időszak. Lesz gyógyulás. Lesz megtartatás.

"A félelem gyötrelemmel jár", de "nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét".

Megerősödhetsz, ha nem a jelenlegi körülményeidre nézel, hanem arra, hogy van mibe/Kibe (!) kapaszkodnod. Emeld fel a tekintetedet a mai napon! Láss túl a mán!

A szeretet kiűzi a félelmet. Ha nem a saját nyomorúságaidra nézel, hanem meglátod a körülötted szenvedőt, a félelemben gyötrődőt, már léphetsz is felé egyet. Hívd, fel, írj neki egy emailt, tudasd és éreztesd vele, hogy szereted őt. Máris oszlani fog a saját félelmed is. Ne felesleges pótcselekvésekkel pakold tele a karantén-idődet, hanem indulj el (persze maradj otthon!), csinálj egy "élet-leltárt" és ez alapján kezdj "takarítani". A szeretetteljes emlékeidet vedd elő, porold le. A lehúzó ballaszt félelmeidet, szeretetlenségeidet, ki nem beszélt dolgaidat, meg nem bocsátásaidat leltárazd fel, majd takarítsd ki, dobd el!

Nézz előre! Tervezz a jövőre! Ne félj! Emeld fel a tekintetedet a mai napon!

Van, Aki szeret téged!