Korlátok közt szabadon

Erősen emlékeztet ez a cím egy olyan férfi önvallomására, aki több, mint egy évtizedet töltött az ország különböző börtöneiben. Fiatalkori életmódja egyre mélyebbre húzta és végül nem volt menekvés. A törvény szigora lesújtott.

Ahogyan a róla szóló könyv ismertetője elmondja: "A bűn mélységéről az a bűnös tud igazán beszélni, aki annyira mélyre süllyedt, mint jómagam is. Bár szerintem teljesen mindegy, hogy hány méteres vízbe fullad bele az ember" - írja a szerző, aki valóban megjárta nemcsak a bűn, hanem a börtöncellák mélyét is. Sokadik büntetését töltötte, mikor az élete váratlan fordulatot vett. Nem került ki a rácsok mögül, sőt beismerő vallomása nyomán drasztikusan megemelték a büntetését, mégis szabad emberként élt tovább: szabadon attól, ami a bilincseknél is erősebben tartotta fogva. Könyvében is őszintén vall arról az útról, amely a kilátástalanságból egy reményteli jövő felé vezet." (Boros L.: Rácsok mögött szabadon)

Mi ettől jóval kedvezőbb helyzetben vagyunk, bár a kijárási korlátozást, a karantént sokszor egyre inkább valóságos börtönnek érezzük. Korlátozva vagyunk, mikor mehetünk a boltba, egyáltalán hová mehetünk, meddig mehetünk?

A járvány előtt kevésbé voltunk korlátozva. Mentünk amerre vitt a lábunk. Talán túl messzire is. Túl messzire az apai háztól, az elveszett paradicsomtól.

A járvány előtt a szabályrendszerek relativizálódtak, a határok és korlátok elmosódtak és feloldódtak, annak ellenére, hogy ezekre sok esetben szükség van. Szükség van ahhoz, hogy biztonságban, békességben, nyugalomban éljünk.

Egykori neves pszichológus, Pálhegyi Ferenc tanár úr egyik könyvében egy rajzos illusztráció látható, melyen ismert angliai, írországi tájkép van. Gyönyörű zöld mező, szabad tér és hirtelen, átmenet nélkül több tíz méteres szakadékkal omlik a partfal a tengerbe. Ezen a képen sok ember - felnőttek, gyermekek - mozdulatlanságba dermedve "kapaszkodnak az életükért". A másik kép helyszíne ugyanaz, de ezen a képen ugyanazok az emberek önfeledten, felszabadultan játszanak, sétálnak, nevetnek, a gyermekek futkároznak. A két kép közötti különbség mindössze néhány vonal. Egy korlát a szakadék szélén.

Amikor azt gondolod, hogy határok közé vagy szorítva. Amikor úgy érzed, hogy fojtogat a jelen. Amikor sokallod a korlátokat, jusson eszedbe, hogy ezek adott esetben az életedet jelentik. Egy korlát a szakadék szélén.

A korlátok megmutatják meddig mehetsz. A korlátok védelmet adnak. A korlátok megmutatják, meddig biztonságos és mikortól vagy halálos veszedelemben. A korlátok az életedet védik.

A koronavírus elleni korlátok a vírus terjedés megakadályozásának hatékony eszközei. Ha arra nézel, hogy csak 9 óra előtt és 12 után, vagy csak 9 és 12 között mehetsz a boltba. Ha arra nézel, hogy nem ülhetsz be egy étterembe. Ha arra nézel, hogy nem utazhatsz el egy nyaralásra. Akkor egyre nyomasztóbb lesz korlátok között élned. 

Ha azonban arra nézel, hogy ezek a korlátok lehet, hogy egy kórházi kezeléstől, egy intenzív osztályos lélegeztetéstől, vagy akár egy halálos fertőzéstől óvnak, máris hálát fogsz adni a korlátokért.

Korlátok közt szabadon! 

Fontos kérdés ez az életed hátralévő részében továbbra is. Az apai ház korlátait lerázni, vagy elfogadni. Elfogadni, hogy van, aki "vigyázza" az életedet és, ha kell, azért korlátoz, hogy szabadon élhess tovább.