Dohányzás és COVID-19 fertőzés

Az emberek többségében a potenciálisan halálos betegség megjelenése miatt fokozódó stressz, a munkahely elvesztésének esélye, a bizonytalanság, a szülés vagy éppen a karanténban fellépő unatkozás fokozhatja a dohányzás iránti vágyát.

A dohányzás megelőzésére és a dohányzás abbahagyására irányuló globális hangsúly nagy része a nem fertőző légzőszervi, kardiovaszkuláris és rákos halálesetekre összpontosít.

A koronavírusos világjárvány idején a dohányzás és az akut légzőszervi fertőzések kockázatának vizsgálata ismét aktuálissá vált.

Különösen a pandémiák idején, élesen jelenik meg ez a kérdés az alacsony és közepes jövedelmű országokban. Néhány ország, például Dél-Afrika és India, betiltotta a dohánytermékek értékesítését a zárlat időszakában.

Markáns bizonyítékok utalnak arra, hogy több mechanizmus növelheti a légzőszervi fertőzések kockázatát a dohányosoknál. A dohányzás rontja az immunrendszert és szinte megkétszerezi a tuberkulózis (látens és aktív) fertőzés kockázatát az immunfunkció károsodása miatt. Pontosabban, a dohányzás kedvezőtlenül befolyásolja a makrofágok működését és a citokin választ, a fertőzés kontrollálásának képességét. Hasonlóképpen, a Pneumococcus, a Legionella és a Mycoplasma okozta tüdőgyulladás kockázata a dohányosokban kb. 3-5-szerese a nemdohányzókéhoz képest.

A dohányt és az e-cigarettát fogyasztók esetében a Pneumococcusok fokozottabb adhéziót és kolonizációt mutatnak, amit esetükben a Pneumococcus receptor molekula (vérlemezke aktiváló receptor faktor) felszaporodása eredményez. A dohányzók ötször valószínűbben fertőződnek meg az influenza vírusával is, mint a nem dohányzók.

A korábbi járványokat okozó közel-keleti légzőszervi szindrómáért (MERS) felelős koronavírusra, és a súlyos légzőszervi szindrómát okozó (SARS) koronavírusra vonatkozóan kevés adat áll ugyan rendelkezésre, azonban egy dél-koreai tanulmány szerint a MERS fertőzés 2,55-szörösére növeli a mortalitást a dohányzókban.

A COVID-19 esetében kevés megbízható adat áll rendelkezésre e kérdés tekintetében. Egy tanulmány sem számolt be a dohányzásról, mint a fertőzés fokozott kockázati tényezőjéről, de az aktív dohányosok körében megfigyelhető a betegség súlyosabb lefolyása (relatív kockázat [RR] 1,4 [95% CI 0 · 98-2,00]) valamint nagyobb a gépi lélegeztetési igény illetve a halálozási kockázat. (RR 2,4 [1 · 43-4,04]).

Egy másik metaanalízis nem talált összefüggést a dohányzás és a betegség súlyossága között. Az eddigi legnagyobb, az Egyesült Királyságból származó tanulmány szerint az aktív dohányzók megnövekedett, 1,25-ös (95% CI 1.12-1.40) halálozási kockázattal számolhatnak a nem dohányzókhoz képest korra és nemre való tekintet nélkül.

Egyes vizsgálatok feltételezik, hogy a megnövekedett fertőzés iránti érzékenységet az angiotenzin konvertáló enzim 2 (ACE2) receptor túlszabályozása okozhatja, amely a SARS-CoV2 fő receptora is. Az aktív dohányosok esetében megnövekedett az ACE2 gén expressziója, összehasonlítva a korábban dohányzók (de már leszokottak) és a nem dohányzók expressziós rátájával összevetve. Ennek ellenére nem világos, hogy az ACE2 receptor oki szerepe a folyamatban és a szövődmények kialakulásában.

A COVID-19 betegséggel foglalkozó tanulmányok lényeges kihívása, hogy elegendő adatot gyűjtsenek a vírusfertőzés és dohányzás összefüggésében olyan populációban is, ahol egyéb comorbid tényezők (COPD, cukorbetegség, elhízás, stb.) is jelen van.

Jelenleg nincs bizonyíték arra, hogy az e-cigaretta használata növeli a SARS-CoV-2 fertőzésének kockázatát.

Annak meghatározása érdekében, hogy milyen hatással lehet a dohányzás a fertőzésre, elengedhetetlen a COVID-19 és más légzőszervi fertőző betegségek mi miatt vizsgált emberek dohányzási szokásainak felmérése is.

Forrás: Richard N van Zyl-Smit, Guy Richards, Frank T Leone; Lancet Respir Med 2020. május 25. https://doi.org/10.1016/S2213-2600(20)30239-3

Kép forrása: Gettyimages

Szemlézte: Dojcsákné Kiss-Tóth Éva, tudományos segédmunkatárs, ME-EK