Csomagok

Enyhülni látszik a járvány. Legalábbis az eddigi korlátozások némiképp módosultak. Szabadabban járhatunk, kelhetünk. Az elmúlt hetek szorongásaiból azonban sokat még mindig magunkkal cipelünk. Ráadásul ezek a gondjaink nem is feltétlenül a közeli múlt eredményei csupán. Lehet, hogy évek, évtizedek alatt rakódtak össze az életünkben.

Ismerünk egy asszonyt a Bibliából, aki 18 éve annyira meggörnyedve járt, hogy egyáltalán nem volt képes felegyenesedni. (Lk, 13:11) Lehetett ez spondilózis eredménye, de lehetett sok más testi betegség velejárója is. Nagy szenvedés.

Egy bizonyos életkoron túl mindannyian érezzük, hogy reggel bizony nehezebb kikelni az ágyból, nem úgy mozdulnak a csontok, ízületek. És a testi fájdalom erőt vesz az emberen.

A testi állapotunk mellett sokszor a lelkünket is ilyen meggörnyedt állapotban találjuk. Szinte már fel sem tudunk egyenesedni. És a lelki fájdalom még inkább erőt vesz az emberen.

A kibeszéletlen bántások, a félresikerült mosolyok, az odavetett meggondolatlan szavak, a munkahelyi harcaink, a szeretetlenségünk, az apagyilkosságig menő fékezhetetlen indulatok. Mind, mind ránehezedik a csigolyákra. Meggörnyed a testünk és meggörnyed a lelkünk. A fájdalmak szorongássá, a szorongás félelemmé válik, ami gúzsba köt, lenyom. Van, amit magunk veszünk fel, van, amit ránk raknak. Mázsás súlyú csomagokat cipelünk.

A II. világháború idejéből egy személyes történetet írt le Gyökössy Endre lelkész, pasztorálpszichológus - sokak Bandi bácsija -. E szerint Svájcból érkeztek haza az onnan származó feleségével és a háborús budapesti pályaudvar közepén ott álltak hatalmas csomagjaikkal. Ő elindult taxit keresni, ami szinte lehetetlen küldetés volt. Végül, mikor sikerrel járt, visszatérve a csomagjaikhoz, azok hűlt helyét találta. Kétségbeesetten elkezdett rohangálni, kereste a csomagjait. Ekkor messziről a taxist látta meg, aki kiabálva hívta. "Jöjjön már jó ember, a csomagjai már rég nálam vannak."

Jézus így hívta az embereket: "Jöjjetek énhozzám, aki megfáradtatok és meg vagytok terhelve és én megnyugvást adok nektek." (MT,11:28) Más szavakkal mondhatnánk mai helyzetünkben: "Ha eleged van abból, hogy egy életen át húzod, nyúzod a csomagjaidat, amelyek egyre súlyosabban nehezednek rád, akkor tedd le végre. Van lehetőség átadni, annak, aki jobban bírja. Felegyenesedhetsz a meggörnyedt állapotodból. Van megnyugvás."

Hagyd a csomagjaidat! Tedd le! Ne ráncigáld vissza magadra, hiszen azok már annál vannak, aki azért jött a tökéletességből a tökéletlenbe, hogy tökéletessé tegye azt. Tökéletessé tegye az életedet. Felvegye ('elvegye') a csomagjaidat. A csomagjaid már rég Nála vannak.

Egyenesen járhatsz a mai naptól kezdődően. Próbáld meg! Megéri.