COVID-19 fertőzés és az immunitás (1. rész)

A Covid-19 kapcsán fennálló sok bizonytalanság között szerepel az, hogy az emberi immunrendszer hogyan reagál a fertőzésre, és mit jelent ez a betegség terjedésében. Egy fertőzés után kialakuló immunitás az egész életen át tartó és teljes immunitástól a majdnem teljesen hiányzóig terjedhet. Mindeddig azonban kevés pontos információ áll a rendelkezésünkre a SARS-CoV-2-vel szemben kialakuló immunitással kapcsolatban.

Az ideális forgatókönyv szerint, - amely számos fertőzés esetében helytálló -, ha egyszer megfertőződött, az ember teljes immunitással rendelkezik az élete végéig. A dolgok azonban gyakran ettől sokkal bonyolultabbak.

A koronavírussal szemben kialakuló immunitásának a nagy része nem a SARS vagy a MERS járványokért felelős vírustörzsektől származik, amelyek viszonylag kisszámú embert fertőztek meg, hanem azoktól az enyhe tüneteket okozó egyéb koronavírusoktól, amelyek évente terjednek, légúti fertőzéseket okozva, kezdve a megfázástól a tüdőgyulladásig.

Egy 1990-ben közzétett tanulmányban kimutatták, hogy a korábban ilyen koronavírus fertőzésen átesett emberek kevésbé súlyos tüneteket mutattak és testük kevesebb vírust termelt, mint az eredeti fertőzés után. Különösen azok esetében igaz ez, akik első alkalommal erős immunválaszt mutattak.

SARS és MERS fertőzéseket túlélt emberek vérben is a mért vírus ellenes antitestek mennyisége arra utal, hogy ez a védekezés egy ideig fennáll - egyes vizsgálatok szerint két évig a SARS, és majdnem három évig a MERS esetében -. Ezen antitestek semlegesítő képessége - vagyis annak a mértéke, hogy mennyire gátolják a vírus szaporodását - már a vizsgálati időszakokban csökkent.

A SARS-CoV-2-vel való fertőzés után tehát valószínűleg a legtöbb egyén rendelkezni fog valamilyen mértékű immunválasszal, vírus ellenes antitesttel. Feltételezhető, hogy ez a válasz középtávon - legalább egy éven át - némi védelmet fog nyújtani, azonban az idő előrehaladtával a hatékonysága csökkenhet.

Ha igaz, hogy a fertőzés immunitást teremt, és a védelem legalább egy évig tart, akkor az adott populációban egyre több ember fertőzése az úgynevezett nyájimmunitás kialakulásához vezet. Ahogy egyre több ember immunizálódik a vírus ellen, a fertőzött személynek egyre kevesebb esélye van arra, hogy érintkezésbe kerüljenek egy fertőzésre fogékony másik személlyel. Végül az adott populáció immunitása elég áthatóvá válik ahhoz, hogy egy fertőzött személy átlagosan kevesebbet fertőzhessen meg. Ezen a ponton az esetek száma csökkenni kezd.

... folytatjuk

Forrás: The New York Times / Dr. Marc Lipsitch

Szerző: Dojcsákné Kiss-Tóth Éva, az ME EK tudományos segédmunkatársa