Bizalom

Egyszer egy artista érkezett egy olasz városba. A bemutatója kezdetén a látványosságra összegyűlt tömegtől megkérdezte: Elhiszik-e, hogy két magas ház teteje között kifeszített drótkötélen át tud biciklizni az egyik tetőről a másikra? A nézők mindegyike bizalommal rávágta, hogy elhiszi. Ennek rendje-módja szerint előkészítette a háztetők között a kötelet, majd minden baj nélkül átkerekezett a szédítően magas házak között. A következő forduló előtt egy nagy kosarat erősített a kerékpárjára, majd feltette a kérdést: Elhiszik-e, hogy ezzel a kosárral együtt is képes megoldani a feladatot? A nézők egyöntetűen igennel válaszoltak. Ez a mutatvány is baj nélkül megtörtént. Ezt követően ismét megállt és jött a következő kérdés: Elhiszitek-e, hogy egy embert is át tudok vinni ebben a kosárban a kötélpályán? A tömeg bizalommal telve lelkesen éljenzett. Elhisszük! No akkor - szólalt meg az artista - várom az első önként jelentkezőt! Erre megfagyott a levegő. A tömeg elcsendesedett. Végül a hátsó sorokból lassan előrejött egy hajlott hátú, töpörödött idős asszony és minden félelem nélkül beült az artista kosarába, aki azután minden gond nélkül átkerekezett vele a kifeszített drótkötélpáyán.

A mutatványnak vége lett. Az emberek az idős asszonyt körbe fogták és ámuldozva kérdezgették. Nem félt, amikor erre vállalkozott? Az asszony rájuk nézett és csak ennyit válaszolt: Miért féltem volna? Bíztam benne. Tudtam, hogy képes rá, hiszen Ő az én fiam.

A koronavírus-járvány talán csak felerősítette - és nem feltétlenül okozta - korunk egyik legnagyobb problémáját, a bizalomhiányt. A régi időben egy-egy üzlet, szerződés megkötéséhez elég volt, ha a felek megegyeztek egymással, a "markukba" köptek és kezet ráztak. Mindenki biztos volt benne, hogy minden úgy fog történni, ahogyan a megállapodás szólt.

Ma már körbe vagyunk bástyázva, GDPR-al, adatvédelemmel, több száz oldalas felhasználói nyilatkozatokkal, mindenféle aláírt ellenjegyzésekkel, arcfelismerő szoftverekkel és ennek ellenére, mintha mégis egyre kevesebb lenne a bizalmunk. Nem tudjuk, hogy ki akar átvágni, mit terveznek ellenünk, hogyan akarnak tönkre tenni, kisemmizni, munkahelyünktől megfosztani. Egyre gyakrabban látjuk ezt az érzést az emberi arcokba és gondolatokba vésődni.

Azt mondja a Szentírás, "legyetek olyanok, mint a gyermekek". Ha az őszinte gyermeki bizalom nincs már meg bennünk, akkor nem lehet miénk a "mennyek országa", de nem lehet a miénk a saját életünk sem. Nem bízunk magunkban.

Miközben az önmegvalósító holisztikus, misztikus, okkult technikák cunamija árad a világon, látjuk a fiataljainknál egy-egy mélyebb beszélgetés során, hogy romokban az énképük, az önazonosságuk, az önelfogadásuk.

Látjuk - különösen koronavírus járvány idején -, hogy összeesküvés elméletek születnek. Nem bízunk az utasításokban, nem bízunk egymásban. Gyanakodva vizslatjuk egy-egy döntés értelmét. Vajon mi lehet a háttérben? És végül nem bízunk az életünkben, a jövőnkben.

A Bibliában ezt olvassuk: "A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés." (Zsid,11:1)

Amit látunk, azt tudjuk, érzékeljük, meggyőződünk róla. Ugyanakkor számtalan láthatatlan dolog vesz körül minket (pl. WiFi), amit szemmel nem érzékelünk, de már meg sem tudnánk lenni nélküle. Elhisszük, hogy létezik. Megbízunk a létezésében. A nem látható dolgok létéről való meggyőződés. Ez a bizalom. Ez a hit.

A mai napon kezdd el - talán újra - hinni, hogy értékes vagy, mert nem a véletlen műve a létezésed!

Az emberek hozzáállásán talán nem tudsz változtatni, de fordulj mától Te bizalommal a másik ember felé, még ha sokszor erre bizalmatlanság lesz is a válasz! Ez előbb-utóbb végül megtöri a bizalmatlanságot. Próbáld meg! 

És végül kezdj bízni az Életben, a Jövőben, hiszen van újra kezdés! Bízz abban, aki megbocsátja minden hibád, bűnöd vétked! Van, Aki végtelenül szeret téged.

Régi magyar áldás

Áldott legyen a szív, mely hordozott,

És áldott legyen a kéz, mely felnevelt,

Legyen áldott eddigi utad,

És áldott legyen egész életed.


Legyen áldott Benned a Fény,

Hogy másoknak is fénye lehess.

Legyen áldott a Nap sugara,

És melegítse fel szívedet.


Hogy lehess enyhet adó forrás

A szeretetedre szomjazóknak,

És legyen áldott támasz karod

A segítségre szorulóknak.


Legyen áldott gyógyír szavad

Minden hozzád fordulónak,

Legyen áldást hozó kezed

Azoknak, kik érte nyúlnak.


Áldott legyen a mosolyod,

Légy vigasz a szenvedőknek.

Légy te áldott találkozás

Minden téged keresőnek.


Legyen áldott immár

Minden hibád, bűnöd, vétked.

Hiszen, ki megbocsátja,

Végtelenül szeret téged!


Őrizzen hát ez az áldás,

Fájdalomban, szenvedésben,

Örömödben, bánatodban,

Bűnök közti kísértésben.


Őrizze meg tisztaságod,

Őrizze meg kedvességed.

Őrizzen meg önmagadnak,

És a Téged szeretőknek.