A radiátor

Ma reggel felébredve szemem megakadt a radiátoron. Nem tudtam levenni róla a tekintetemet és szüntelenül hálát adtam azért, hogy van.

Gyermekkoromban falun nőttem fel. Nem volt vezetékes vizünk, nem volt központi fűtésünk, nem volt vezetékes gázunk. Ha otthon nagymosás volt, emlékszem bizony sok fordulóval kellett a vizet a falu központjában lévő artézi kútról hordanunk biciklivel, vizes kannákkal. Ha télen meleget szerettünk volna, akkor már ősszel be kellett lapátolnunk a sok mázsa szenet a szeneskamrába, hogy télen azután majd apránként visszahordjuk a házba és a szeneskályhában elégessük. Utána a hamut újra ki kellett hordani. És emlékszem a hideg reggelekre, amikor a kályhában már kialudt a tűz és bizony ameddig valaki ismét be nem gyújtotta, nem volt kellemes kibújni a dunna alól. Milyen nagy dolog volt, amikor édesapám egy napon egy olajkályhával érkezett haza. Igaz, kicsit füstölt - az égő olaj szagát még most is érzem -, de mégis minőségi ugrás volt. (Bár meleget azt nem sokat adott.)

Nem volt vezetékes víz, gáz, központi fűtés. Most van - már évtizedek óta -. És milyen természetes. Reggel a jó meleg szobában ébredünk, itt készülünk a napunkra. Az automata mosógép, szárítógép közben duruzsol a fürdőszobában és teszi a dolgát. És közben talán elmarad a hálaadásunk az élet kis és nagy dolgaiért, ajándékaiért, lehetőségeiért. A radiátorért. Mert természetes. Természetes? Egyáltalán nem az. Lehetne másként is.

Akkor, gyermekkoromban sok mindenünk nem volt. Egy dolog volt. Boldog voltam. A körülményeinktől függetlenül. Manapság mennyi mindenért aggódunk, nyomasztanak a körülményeink. Rettegve nézünk a jövőbe.

A Biblia ezt mondja: "Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, és mit igyatok, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok. Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál? Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem takarnak, és mennyei Atyátok eltartja őket. Nem vagytok-e ti sokkal értékesebbek náluk? Aggódásával pedig ki tudná közületek meghosszabbítani életét csak egy arasznyival is? Mit aggódtok a ruházatért is? Figyeljétek meg a mezei liliomokat, hogyan növekednek: nem fáradoznak, és nem fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül akár csak egy is. Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti az Isten, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitűek?" "Ne aggódjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? - vagy: Mit igyunk? - vagy: Mit öltsünk magunkra? Mindezt a pogányok kérdezgetik; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre. De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek. Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja." (Mt, 6:25)

Keress ma is az életedben olyan dolgokat, amik nem természetesek bár, de mégis "megadattak" számodra! Gondold át ezeket! Adj hálát értük! Máris könnyeb lesz a napod.